Bezárkózva - 2021. január, február, március
Nehéz volt ez a pár hónap. A január egyébként is mindig megvisel, de akkor még a remény megvolt, hogy a február már nem lesz ilyen bezárt. Ugyan sokan reménykedtünk benne, hogy februárban már feloldják a korlátozó inézkedéseket, de ez nem így lett. Én is már terveztem februárra workshopokat az Eyva Házba, de aztán január utolsó hetében meghosszabbították a korlátozó inézkedéseket. Akkor nagyon elkeseredtem, de annyira a saját bezártságom miatt, hanem inkább a tanítványaim miatt. Végzős osztályom van, akik kissé elvesztek az online térben. Szerencsére pár nap múlva az iskola megszervezte, hogy kis csoportokban a végzősök az érettségi tantárgyakból tantermi oktatásban vehettek részt. Én is péntekenként így bejártam és taníthattam, ez felüdülés volt számomra, de sajnos nem sokáig tartott. Márciusban újabb szigorítás következett és ez a lehetőség megszűnt, sőt az eddigi gyakorlati tanítás is az online térbe került át. Újabb elkeseredés. Az online órákra a készülés, az órák megtartása és utána a feladatok ellenőrzése úgy, hogy mindezt kizárólag a számítógép előtt ülve tudom megtenni, borszasztóan megterhelő, fárasztó számomra. Próbáltam a szabadidőmben mozogni és alkotni is, de nem annyit, amennyit szerettem volna. Folyattam a kecskeméti akvarellek és a Kecskeméti Tavaszi Fesztivál KKK-s kiállítására készülva befejeztem a novemberben megkezdett akvarelljeimet. Ez a kiállítás csak online tekinthető meg. Újabb munkába nem kezdtem bele, de amíg a kecskeméti akvarelleket be nem fejezem, nem is látok rá reményt. Kultuális szomjamat online előadásokkal, tárlatveztésekkel próbáltam oltani. A Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Műcsarnok és a K Galéria programjain vettem részt.
Engem is megvisel ez a hosszantartó bezártság, pedig én aránylag kiegyensúlyozottnak tartom magam. Nehéz tervezni, új célokat találni, amibe nem szól bele a járvány. Jó viszont, hogy március közepére én már megkaptam mind a két oltást és hogy megállíthatatlanul tavaszodik. A több napsütéssel a remény is megnő, hogy már nem sokáig kell elviselni ezt a helyzetet. Várom a végét és együtt érzek azokkal, akik sokkal nehezebb helyzetben vannak, mint én. Erőt kívánok nekik!