Öröm- és bizonytalanságokkal teli december - 2022. december
Azt látom magam körül, hogy szinte mindenki meg van szomorodva, roggyanva egy kicsit. Én is. Amíg meg nem kérdezi egy-egy ismerős a találtozásnál, hogy hogy vagyok, addig egész jól. Mert addig igyekszem nem belegondolni, hogy hogy is vagyok. De, ha megkérdezik, belegondolok és akkor már nem vagyok jól. Pedig vannak kellemes élmények, jóleső pillanatok, de valahogy rányomja mindenre a bélyegét az, ami körülvesz bennünket itt az országban és a nagyvilágban. A Mikulás-napi benzinhiány, az újabb elbocsátott pedagógusok stb. mind-mind bosszantanak, bántanak, tehetetlennek érzem magam és ezeket már nem tudom kirekeszteni magamból.
December első hétvégéjén a Hírös Agórában a HARTplaccon árusítottam a portékáimat. Eddig az Ifjúsági Otthon Tükörtermében volt ez a karácsonyi vásár, de most az az energiamegtakarítási rendelkezések miatt bezárt télire. Végül jól sikerült, voltak érdeklődők, vásárlők, beszélgettem sok ismerőssel és ismeretlennel. Jó volt, hogy volt paraván a pult mögött, ahová fel tudtam tenni a képeimet. Kellemes volt a társaság is.
Ugyanakkor most már kezdett hideg lenni a tantermekben. Nem érte el a 18 fokot, ami elég kellemetlen több óra ücsörgés esetén nekem is, de a diákonak pláne. Az energiamegtakarítási intézkedések miatt a téli szünet már december 19-én kezdődik nálunk és az előző hét projekthét, azaz már akkor sem kell bejárni, mert az a gyakorlatokat kivéve online lesz. Így december 2. hete volt az utolsó, amikor a szünet előtt utoljára találkoztam a diákokkal. Én ilyenkor egy-egy a művészettörténethez kötődő filmmel szoktam elbúcsúzni tőlük a téli szünetre. Ezt most is igyekeztem megvalósítani. Voltak összeborolások, közös pityergések, de most ez lett a természetes. A karácsonyi műsor elkészítésében is közreműködött az osztályom. Az osztálykarácsonyt a Szórakaténuszban tartottuk, ahol mézeskalácsot sütöttünk és megajándékoztuk egymást. Jó volt látni, hogy hogy élvezték, de ott is volt elérzékenyülés is. És még az iskolai programokhoz tartozik, hogy a szalagavatók is ezen a héten kerültek megrendezésre. Péntek este a szakiskolásoké, ott a divatszabó lányokat tanítottam, és szombat délután a technikus osztályoké, ahol a művészeti osztályban vagyok érdekelt. Nekem már fárasztó este és szombat délután részt venni ezeken az eseményeken, főleg, hogy utoljára november 19-20. volt olyan hétvégém, amikor nem volt semmilyen programom, csak úgy otthon lettem.
Mostanában a fiam is több időt töltött itthon, mert kecskeméti munkája volt. Jó volt vele is nem csak kutyafuttában, vagy csak egy ebéd alatt találkozni, beszélgetni. A Rózsakertben lévő Mária-szobor restaurálásán dolgozott, ahol én is megfordultam egyszer.
Én a karácsonyi készülődést nem szoktam túlzásba vinni, nem járom a boltokat, üzleteket, nem tülekedem magam keresztül a tömegen, kerülöm ezeket a helyeket. Vannak dolgok, amiket előre megveszek, elkészítek, megrendelek, nem hagyom magam lefárasztani ebben. Épp elég az iskolai "lefárasztás".
Képzőművész és művésztanár vagyok. Az életemet a művészet tölti ki, vagy alkotóként, vagy befogadóként, vagy oktatóként. Ez a munkám, a hivatásom és a hobbim is. 
