Március idusán egy szoboravatás ürügyén - 2024. március
Március 15-én avatták fel a kecskeméti Katona József Könyvtár előtt Lakatos Pál Sándor Jel című nagyméretű plasztikáját. Az avatáson terveztem, hogy én is jelen leszek, de egy baleset miatt kényszerpihenőre lettem kárhoztatva és otthon kellett maradnom. Épp ezért érdeklődéssel figyeltem az internet különböző felületein megjelenő híradásokat az avatásról, szerettem volna látni milyen a szobor, hogy zajlott az avatás. Már egy jó ideje nem kommentelek a közösségi médiában, legfeljebb egy-egy emojit dobok, mert látom, hogy milyen vihart okoz, ha nem azzal a hangsúllyal olvassák, ami a hozzászóló szándéka volt, vagy egyszerűen, ha más véleményen van valaki. Most viszont elolvastam a kommenteket és rendesen kiakadtam rajtuk.
Aki nem ismer, annak elmondom, hogy alkotóművész és tanár vagyok, 28 éve tanítok a Kandó Kálmán Technikum művészeti tagozatán művészettörténetet, de a Bolyai János Gimnáziumban is lehúztam 21 évet, ahol vizuális kultúrát tanítottam és ennek keretében némi művészettörténetet is. Az első közös műelemzést rendszerint a kecskeméti Szabadság téren álló Amerigo Tot szoborral, a Mikrokozmosz a makrokozmoszban cíművel indítottam. Azért ezzel, mert ezt mindenki megnézhette eredetiben, sokan ismerték is, de egy csomó elutasítás volt vele szemben, mert nem értették. (Megjegyzem: az egyik ok, amiért tanár vagyok, mert úgy hiszem, hogy az elutasítások, meg nem értések a nem ismerésből következnek és én ezeket akartam áthidalni az ismeretátadással.) Amikor rá akartam világítani a művészettel kapcsolatos elutasításokra azt a példát hozam fel, hogy ha valaki ír a mikrobiológiáról egy könyvet és az emberek zöme nem érti, akkor se mondják azt, hogy a mikrobiológus a hülye. Viszont, ha egy műalkotást nem értenek, könnyen mondják azt, hogy a művész a hülye. Aztán a Covid óta ez már nem olyan jó példa, mert ott annyi járványszakértő született, hogy csak na! Bár én még mindig inkább a valódi szakembereknek hiszek.
Természetesen elfogadom, hogy ha valakinek eltérő a véleménye, de nem mindegy, hogy kié ez a vélemény! Alá tudja-e támasztani szakmai szempontok alapján, azaz hozzáértő-e, avagy sem? Miért nem tudja valaki felnőttként magáról megállapítani, hogy érte-e egy területhez, van-e elég ismerete a témáról és ha nincs, akkor miért nem tartja meg a véleményét a szűk környezetének? Miért kell ezt világgá kürtölni?
Én a magam részéről örülök, hogy egy igazi kortárs szobor került Kecskemét egyik terére és nem valami édeskés kölyök Petőfi. A kortárs művek egyik sajátossága, hogy többféle értelmezése is lehetséges és egy kicsit a szemlélőnek is meg kell dolgozni. Neki is elő kell venni az ismereteit, élményeit, érzéseit, hogy a maga módjára értelmezze az alkotást. De ehhez idő kell, oda kell menni, körbe kell járni, és nem árt, ha vannak előzetes ismereteink (itt például az írás történetéről, a tudás átadás alapjairól)!
Ha valaki úgy érzi, hogy hiányosak a művészettörténeti ismeretei, a szabad kapacitások függvényében, szívesen adok neki órákat, de addig is önmérséklet hölgyeim és uraim! A felnőttkor egyik ismérve az önszabályozás képessége, hogy tudom, mikor kell szólnom és mikor csöndben maradnom! Én most szóltam. Aki egyetért ossza meg nyugodtan, de aki nem, az megteheti ezt, hátha nyerünk még szimpatizánsokat az ügynek!
Kecskemét, 2024. március 17.
Mészáros Marianna
képzőművész és Bonis Bona – A Nemzet Tehetségeiért díjas tanár
Az első fotó saját, a második Banczik Róbert fotója, ami a híros.hu oldalon jelent meg: https://hiros.hu/marcius-15-lelepleztek-a-konyvtar-elott-lakatos-pal-jel-cimu-szobrat/